Kós Károly: Erdély Kövei Beszélnek

Milyen jó, hogy a kövek beszélni tudnak. Milyen jó, hogy a halott, örökhideg anyag, amit az ember istentõl való lelke élõvé, némából beszélõvé és örökkévalóvá tett, csak igazat tud mondani. Hogy azt nem lehet megvesztegetni. Hogy azt nem lehet lerészegíteni, hogy az nem fél. Hogy annak nincsenek vágyai és céljai, és nem éhes örökké. A kõben halott maradt minden, ami az élõt hazuggá teszi. De él minden benne, ami az életben szép és jó. Mert igaz.

Ha a kövek beszélni tudnának...

Hallgatom Erdély köveinek beszédét. Idõtlen idõk óta népek és hitek, fajok és kultúrák keveredõhelye ez a föld. Északról és délrõl, napkeletrõl és napnyugatról elõnyomakodó népek és kultúrák bárhol Európa szomjas földjén, ha halálos tusában összeroppantak, akkor megvert fél vérzõ, megrettent, búvóhelyet keresõ töredékébõl bizonyosan került Királyhágó és Székely-Havasok közé is valamennyi, a rengeteg titkos erdõkbe, a dugott meleg völgyekbe. És ha késõbb szerencsés véletlen, vagy szerencsétlenség okából el is hagyta ezt a földet valamelyik, mindíg maradt belõle itt valamennyi.

A traianus hódítása római provinciává tette Erdélyt. De latinná nem. Az Erdélyt meghódító és megszálló régiók nem voltak itáliaiak. Hanem kisázsiaiak és kelet-európaiak. Ami sokat megmagyaráz.

Azt án jó ideig némák maradtak a kövek. Nincs aki beléjük lelket leheljen. A turáni népvándorlás kora ez. A lovasnomádok elõször hódítani akartak, hogy építhessenek. Erdély hegyei közé új szín keveredik. Attila halála után huntöredékek húzódnak lefele a Duna mentén, és egy részük ide sodródik be. Késõbb a frankok elõl visszahúzódó avarok szállják meg nagyobb csapatokban, fõleg a székely hegyeket. Végezetül Tuhutum magyarjai hódítják meg Erdély egész területét. Közben pedig a Balkán hegyekbõl állandóan húzódik felfele, és szóródik szét a hegyek közt mindenféle pásztornép és keveredik a völgyekbõl az új és újabb hódítók által kiszorított és a hegyekbe húzódott népekkel.

Ezer esztendeje, hogy Erdély magyar uralom alá jutott, és a magyar uralom kezdete egyúttal Erdély kultúrális életének kezdetét is jelenti. Ezer esztendõ alatt csak két esemény befolyásolja ezt a kultúrélet folyamatot. A szász telepítés, és a protestantizmus fellépésével egyidejûleg a fejedelemség megalakulása, török protekturátus alatt. Mindkettõ szaporította azokat az erõegységeket, melyeket Erdélyt midenekelõtt és felett, és minden idõkben sajátságos, egyedülvaló egyéniséggé predesztinálták. Mint a legkülönbözõbb fajta népek és kultúrák keveredõhelyét.

Ezer esztendõ nagy idõ még népek és országok életében is. Ezer esztendõ alatt Erdély földjén történik meg az a csoda, hogy három nép és kultúra éli életét úgy, hogy mindegyik megõrizheti a maga külön sajátságait, egyéniségét, de emellett közös és minden környezõ idegen és rokon kutúrától és fajtól elütõ karaktert is veszen fel. A magyar, szász és román megmarad magyarnak, szásznak, románnak, megtartja és fejleszti nemzeti kultúráját, a maga sajátosságában.



Ezért van, hogy a csodálatosan egyéni föld minden kultúr-produkciójának, de magának az erdélyi embernek is két jellemzõ tulajdonsága van. Az egyik, hogy az magyar, román, avagy szász, de a másik, hogy egyúttal erdélyi.

Így válik a bizánci görög-keleti templomból Kalotaszegen olyan román templom, melynek egyik legjellemzõbb típusa a türei fatemplom. A vajdahunyadi kb. XV. századi román templom még típusosan centrális görög kereszt alaprajzú, kupolavilágítású bizánci templom. Falfestése is mintha az Athosz-hegyi templomokból került volna ide. Viszont a templomnak a XVIII. században hozzáépített elõrésze, különösen tornya, de a régi rézfedél alakítása is típusosan erdélyi. A magyar templomoknál is ugyanezt a folyamatot konstatáljuk. A gyulafehérvári, a kolozsvári, dézsi római katolikus katedrálisok a középkor román, illetve gótikus alkotásai pusztán. Erdélyhez annyi a közük csak, hogy itt vannak. De lehetnének bárhol másutt. Mondjuk Németföldön. Viszont a nagy Székelyföld vagy Kalotaszeg a XVI., XVII. és XVIII. században épült vagy átépített templomai kizárólagosan erdélyi magyar templomok. Ugyanezt kellene elmondanunk a szász templomokról is.

És ha most egymás mellett és egyszerre nézzük és egymással összehasonlítjuk Erdély templomait, akkor önkéntelenül is meg kell, hogy lepjen az idõbeli sorrendben állandóan növekvõ rokonság az eredetileg egymástól nagyon idegen épületek közt. Az idõrendben késõbb és késõbben épülõ templomok állandóan távolodnak attól a típustól, mely közvetlenül idegen földrõl, keletrõl vagy nyugatról kerültek ide, és közelednek ahhoz a közös típushoz, melyet ezen földön az élet és természet azonossága és a közös sors diktált románnak, szásznak, magyarnak egyformán.

Az igazság, amire Erdély beszélõ kövei tanítanak az, hogy az erdélyi román, szász és magyar templomok igazi típusai sokkal közelebbi rokonok egymással, mint a világ bármely más templom-típusával. Ezt mesélik a kövek, akikbe lelket lehelt Erdély három fajtájú, de közös sorsú népe.

barátok, szép emlékek, Torockó, Székelykõ, örökre szívünkbe zártunk!

Jövőre ismét találkozunk!

Szeretettel várjuk jelentkezését!

Levélírás

E-mail küldés:torockokz@gmail.com

Kérjük, hogy adják tovább egyesületünk és programjaink hírét!

Külföldi programjainkon csak tagjaink vehetnek részt!

Kovács Zoltán kulturális szervező
Tel.:06-30/2575-433

TOROCKÓ Kulturális, Természet- és Egészségvédő EGYESÜLET

Internet: http://www.torockoegyesulet.hu